Áporka, ez a Budapestről kevesebb, mint 30 km-re található kis falu, amely már az 1100-as években említésre került, izgalamas rendezvényeknek ad helyszínt.
Áporka az őskortól folyamatosan lakott hely volt. A környék domborzati viszonyainak kialakításában jelentős szerepet játszott a Duna. A település határában a felszínhez közel több méteres kavicsréteget találunk. Ezt agyagos lösz borítja, mely kitűnő talaj a szántóföldi kultúrákhoz. A terület tengerszint feletti átlagos magassága 99-108 méter. A Duna menti részeken a kocsányos tölgy a fehér nyár és a magyar kőris mellett az akác a jellemző, a vízparti részeken gyakori a vadkacsa, szárcsa, újabban kormorán vagy halfarkas, valamint a betelepült, a területtől idegen, és a fészkelő madarakat zavaró hattyú. A község területén bronzkori urnatemetőt találtak, valamint X.-XI. század-i sírokat tártak fel.
Történetünk
-
A hagyomány szerint a környék Szent László király birtoka volt, és Szentkirály-puszta elnevezés maradt fenn. Neve az idők folyamán többféle elnevezéssel volt ismert: Bial, Bivalysziget, Insura, Bubalorum, Szentkirály-ként is írták. Az oklevelekben első ízben 1187-ben említik, mikor Eufrozina királyné itt 5 ekényi földet adott a fehérvári kereszteseknek. 1193-ban nevét Biwol -nak írták, III. Béla király ekkor erősíti meg a fehérvári keresztesek adománylevelét, s megírva azt, hogy egy dunai sziget is tartozik hozzá, s határait is leírják. 1232-ben II. Endre király a Fehérváron töltött böjtelő után május 5-én itt, a Bivalysziget-en írt levelet a pápának, s ezt a vele levő keresztesek magyarországi mesterével küldte Rómába. 1293-1296 körül egy biali nemes tanúskodik Zajcs föld ügyében (Pest m.). 1344-től a falu neve Szentkirály (Szent-Király), de Bial néven még az újkorban is szerepel.
A térség átvészelve a XIV.-XV. század viszontagságain túl a török uralmat az XVII. század-ban valamilyen természeti katasztrófa vagy a háborúk miatt teljesen elnéptelenedett a térség. A község elnevezése I. Lipót 1701-es adomány levelében „Bial vagy másként Aporka” alakban fordult elő, az irat említi szentkirályt, is mint önálló települést. A XVIII. század során Wattay családi birtokként ismert Áporka. Wattay Pál 1761-ben Bars és Hond megyei kisnemesi családokkal szerződött, akik lakóhelyüket elhagyva, erre a területre költöztek és mintegy 200 lélekkel az Áporka nevű, pusztán letelepedtek. Ebből az időből való a közösség első pecsétje, amely egy lovast ábrázol, és ovális kör feliratban: „Nemes Áporka helység 1761”.
Az eredeti község a Dunához közelebb feküdt, de lakói a gyakori árvizek miatt földesuruk engedélyével a víztől távolabb eső területre költöztek. Mai, dombon lévő helyére a falu az 1775. évi hatalmas árvizet követően húzódott. 10 évvel később a II. József kori népszámlálás adatai szerint Áporka község továbbra is a Wattay-ak birtoka. 57 házban 70 család élt, a népesség száma 490 fő volt.
A XIX. század elején továbbra is a Wattay család a község földesura.Az Áporkaiak közül 1836-ban 84 katolikus, 668 református vallású volt. Az áporkaiak a szabadságharc alatt igazoltan 112 nemzetőrt állítottak. A szabadságharcot követően az önkényuralom évei a falu lakói számára a befelé fordulást hozták. Az egyetlen lehetőség a református egyház keretein belüli hagyományápolás, tevékenykedés. A XIX. század második felében, a kiegyezéssel mód nyílt a változásokra. Ez a gazdasági életben is éreztette hatását. A település lakóinak lehetőségük volt földesuruktól megvásárolni a telkeiket. A falu népesség száma 1869-ben 889 fő, 1900-ban 917 fő, 1920-ban 988 fő, majd 1930-ban már 1051 fő volt.
A XX. század elején továbbra is a földművelés maradt a település húzó ága. Az I. világháborút követően a Tanácsköztársaság ideje alatt a faluban megalakították a közösségi direktóriumot. (Ezen események miatt 8-an kerültek börtönbe a faluból) A földterület aprózódása a falu nemes lakóit arra késztette, hogy megélhetési lehetőséget az útépítéseknél, építkezéseknél napszámba járással keressenek. A szegényebb családokból a fiatal lányok szolgálatra elszegődtek a fővárosba.
1945-ben megkezdődött a politikai pártok helyi szervezeteinek létrehozása, a földosztás, az államosítás, később a TSZ-esítés. A fő megélhetési forrás továbbra is a mezőgazdaság maradt, bár a közeli Csepel Autógyárban is egyre többen vállaltak munkát. A század második felében megtörtént a település villanyhálózatának kiépítése, és 1990-ig a lakások többségét bekötötték be a vezetékes ivóvízhálózatba. 1990-ig kiépült a gáz, az ezredfordulón a csatornahálózat nagy része. Éppen a Duna partra nem jutott még csatorna. A község lakói maguk építették a ma már önkormányzati fenntartású óvodát, (40 gyermek), általános iskolát (100 tanuló) és a művelődési intézményt. Ez utóbbiban könyvtár, Pajta- színház, klubterem, e-központ működik. Az egészségügyi ellátást önkormányzat által fenntartott háziorvosi és fogorvosi rendelő szolgálja, nálunk a praxis gazdája is az Önkormányzat.
Számos nyaraló épült a Duna parton, de egyre többen telepednek is le végleg. Csónakázásra csábítanak a szinte még háborítatlan vízparti részek. Áporkán érdemes még megtekinteni az 1786-ban Jung József tervei alapján eredetileg késő barokk stílusban megépített templomot. A torony, immár klasszicista stílusban, Holup Antal tervei szerint épült 1837-ben. Akkor került sor a templom meghosszabbítására is. A templom maga, és későbarokk padjai is védettek.
Kulturális élet: A falu közalapítványai az Önkormányzat támogatásával, esetenként pályázati segítséggel is minden évben több zenés programot rendeznek. Az 1100 lelket számláló Áporka a térség kulturális központjává nőtte ki magát. 16 éve minden év július első hétvégéjén megrendezzük az Áporkai Falunapokat. Lassan hagyománnyá válik a hangulatos templomkertben megrendezett áporkai Zenés Nyári Esték program-sorozat, mely július 20.-augusztus 20. minden szombaton, elsősorban a középgenerációk és az idősebb korosztály számára jelent kikapcsolódást.
2006-tól az Önkormányzat támogatásával Áporkáról sugároz a kistérség egyetlen helyi adója, a Kisduna-Rádió!
Minden ősszel, általában szeptember végén, illetve október elején rendezzük meg a hagyományőrző szüreti felvonulást.
A közelmúlt fejlesztései: Saját erőből készült el művelődési intézményünk, a Bak-ház. Pályázaton nyert támogatás segítségével felújítottuk a Petőfi Sándor utca egyik felét, a Duna partra vezető bekötő utat.
Befejeződött a templomi orgona rekonstrukciója, az egyházi épület felújítására még pályázatok vannak folyamatban.
Épített örökségünk
-
Református templom
2338 Áporka Petőfi S. u. 99.
Telefon: + 36-30/248-27-44
email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Látogathatóság: előzetes bejelentkezéssel
Szolgáltatások: mosdó/WCLeírás: Az 1785-ben épült a klasszicizáló, késő barokk stílusban. Tervezője Jung József vol. Tornyát az 1837. évi bővítéskor emelték. A templombelső késő barokk fapadjai az épülettel együtt műemléki védelem alatt állnak.
Faragott fejfák
A község 245 évvel ezelőtti újra népesülésének emlékét hivatott őrizni az évfordulóra állított kettős kopjafa, egyiken a község, másikon az ország címerével. A vörösre festett, a férfit szimbolizálja, aki a csatában vérét ontja, míg párja fekete, hiszen neki csak a gyász marad.
Rendezvényeink
-
Áporka Napok
Immáron több évtizedes múltra tekint vissza az áporkai falunapok története. Jelemzően a falusias mulatós zene kedvelőinek kiváló kikapcsolódást jelent ez a nyáresti rendezvény.
Helyszín: Sport utca
Cím: 2338 Áporka, Sport utca
Telefon: +36-24/409-084
Email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: http://www.aporka.hu